1956. október 23.: ahol a forradalom elkezdődött, óráról órára

Az 1956-os emlékmű a Dózsa György úton: rozsdás acéloszlopokból álló ék, amely egy pontban fut össze

Október 23-án Magyarország arra a napra emlékezik, amikor 1956-ban egy diákfelvonulásból forradalom lett. Az aznapi események nagy része ma is bejárható. Íme a nap helyszínekben, az egyetem egyik előadótermétől a ledöntött szoborig.

Az előző nap: egy budai előadóterem

A Műszaki Egyetem Duna-parti épülete a Duna budai partján
A Műszaki Egyetem a budai oldalon, ahol október 22-én megszületett a 16 pont. © Wanderyarns

Október 22-én délután mintegy 2000 diák zsúfolódott össze a Műszaki Egyetem (BME) nagytermében; az épületet Hauszmann Alajos tervezte a budai parton, és 1906-ban készült el. A gyűlést a hivatalos kommunista ifjúsági szervezet hívta össze, de az kicsúszott a kezéből. A követelések a tanulmányi ügyektől az országos politikáig jutottak, és végül 16 pontba rendeződtek. Aznap este és éjjel röplapokon terjedtek el.

Késő délelőttől délután háromig: betiltják a felvonulást, aztán engedélyezik

Október 23-án délre nagyjából 10 000–15 000 diák gyűlt össze. Valamivel egy óra előtt betiltották a felvonulást; fél háromkor feloldották a tilalmat. A diákok az egyetemtől a felső rakparton indultak el a Bem tér felé, miközben a pesti oldalon a Petőfi-szobortól indult egy második menet.

Délután: a Bem tér, egy lengyel tábornok egy lengyel példáért

Bem József lengyel tábornok bronzszobra a budai Bem téren
Bem tér: Bem József szobra, ahol október 23-án délután összegyűlt a menet. © Wanderyarns

Miért éppen Bem József szobránál? Lengyel tábornok volt, aki 1848–49-ben Magyarországért harcolt, és azon a héten a magyarok Lengyelországra figyeltek. Október 19-én Hruscsov Varsóba repült, de kénytelen volt elfogadni a reformer Gomułkát pártvezetőnek. A nap jelszava az volt, hogy „kövessük a lengyel példát”, a tömeg pedig azt skandálta: „Lengyel–magyar egyet akar.” A diákokhoz munkások csatlakoztak. A beszédeket többnyire nem lehetett hallani; az emberek elénekelték a Himnuszt; egyetlen lövés sem dördült. A szobor a Margit híd budai hídfőjétől nagyjából 200 méterre áll, és amikor vége lett, ahogy az egyik szemtanú fogalmazott, senki sem akart hazamenni.

Este: a Kossuth tér

Az Országház épülete a Kossuth tér felől nézve
Kossuth tér, ahol mintegy 200 000 ember várakozott az este folyamán. © Wanderyarns

A Bem térről sokan átvonultak a Margit hídon az Országház előtti térre. A legtöbbet idézett becslés 200 000 főről szól (mások 100 000 és 250 000 között mondanak számot), és nagyjából négy órát vártak. Gerő Ernő pártvezér rövid, kemény rádióbeszédet mondott, amely csak felbőszítette az embereket. Később Nagy Imre, a reformkommunista, akit követeltek, szólt a tömeghez. Amikor azzal kezdte, hogy „Elvtársak!”, kifütyülték.

Este: a Rádió a Bródy Sándor utcában

A Magyar Rádió egykori székháza a Bródy Sándor utcában, a Nemzeti Múzeum mögött
Bródy Sándor utca: a régi Rádió-székház, ahol azon az estén eldördültek az első lövések. © Wanderyarns

Egy másik tömeg, nagyjából háromnegyed részben diákok, a Nemzeti Múzeum mögötti rádiószékházhoz vonult, hogy a 16 pontot beolvastassa a műsorban. Este 9 óra körül könnygáz és lövöldözés kezdődött, az első civilek 9:15 és 9:30 között sebesültek meg. Hogy ki lőtt először, azt a mai napig vitatják. Ez volt az első jelentős fegyveres összecsapás Budapesten. Az épületen emléktábla őrzi az ott elsőként elesett 18 éves fiatalember emlékét.

Este 9:30: ledől Sztálin

A polírozott acélcsúcs, ahol az 1956-os emlékmű rozsdás oszlopai eggyé záródnak
Az emlékmű oszlopai egyetlen polírozott csúcsban záródnak össze: a tömeg eggyé válik. © Wanderyarns
A Néprajzi Múzeum ívelt, fehér épülete a Városliget szélén
Az út túloldalán: a 2022-ben megnyílt Néprajzi Múzeum. © Wanderyarns

Kint, a Városliget mellett 1951 óta egy nyolcméteres bronz Sztálin állt egy ugyanilyen magas kőtalapzaton. Egy traktorgyár munkásai három traktort hoztak; az acélkötelek elszakadtak; valaki lángvágókat szerzett. A szemtanúk vidám tömegre emlékeznek, és rendőrökre, akiknek azt mondták, ne avatkozzanak közbe. Fél tízre elkészült a vágás, és egy teherautó ledöntötte a szobrot. Elhúzták a Blaha Lujza térre, és emléknek darabokra törték. Csak a csizma maradt a talapzaton, és egy ideig az emberek „Csizma térnek” hívták a helyet. Maga a szobor régen eltűnt. A helyén, a Városliget szélén, a Dózsa György úton áll az 1956-os emlékmű, amelyet az 50. évforduló alkalmából, 2006-ban avattak fel: rozsdás acéloszlopok ékje, amelyek egyetlen polírozott acélcsúcsban záródnak össze, a tömeg eggyé válásaként. Az út túloldalán áll a Néprajzi Múzeum új épülete, amely 2022-ben nyílt meg.

A következő napok: a reménytől a vereségig

A Corvin mozi lekerekített homlokzata a budapesti Corvin közben
Corvin köz: a mozi, amelyet a fegyveres felkelők a legerősebb bázisukká tettek. © Wanderyarns

Éjszaka betörtek az Üllői úti Kilián laktanyába fegyverekért, és a szemközti Corvin mozi körüli sikátorok a fegyveres harcosok legerősebb bázisává váltak: október 25-én 40–50-en voltak, néhány nappal később már körülbelül 1000-en. Október 25-én a Kossuth téren a tömegbe leadott lövések a legújabb kutatások szerint 60–100 ember életét oltották ki. Néhány napig úgy tűnt, hogy a forradalom győzött. Október 28-án tűzszünet lépett életbe, a szovjet csapatok kivonultak Budapestről, november 1-jén pedig Nagy Imre bejelentette, hogy Magyarország kilép a Varsói Szerződésből, és semleges lesz. November 4-én hajnalban a szovjet tankok nagy erővel visszatértek a városba. Pesten napokig folytak a harcok a Corvin közben, a Kilián laktanyánál és a Széna téren, de november közepére a fegyveres ellenállás véget ért. A munkástanácsok sztrájkkal még tovább kitartottak, december 4-én pedig asszonyok ezrei vonultak csendben virágokkal a Hősök terére.

A megrázkódtatás: megtorlás és emigráció

Kőfelület apró sérülésekkel egy földszinti ablak körül a Puskin utcában, az 1956-os harcok nyomaival
Puskin utca: az 1956-os harcok által még mindig megsebzett kő. © Wanderyarns

A vereséget menekülés követte. November 4. után a következő hetekben mintegy 200 000 ember hagyta el Magyarországot, többségük az osztrák határon át, köztük sok fiatal, aki harcolt. Akik maradtak, a megtorlással néztek szembe. Nagy Imre elhagyta a jugoszláv követséget, ahol menedéket kapott, mert szabad elvonulást ígértek neki; azonnal letartóztatták, és Romániába vitték. 1958 júniusában Budapesten zárt tárgyaláson ítélték el, és június 16-án felakasztották Maléter Pállal és Gimes Miklós újságíróval együtt. Emberek tízezreit börtönözték be vagy internálták, és több mint 200 embert végeztek ki 1956-ban játszott szerepükért; a könyv, amelyre a sétánk épül, 232 kivégzettről szóló tanulmányra hivatkozik. Holttestüket jeltelen sírokba temették, gyakran hamis néven, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. A családjaikat nem értesítették, hová. Nagy Imre földi maradványait 1961-ben oda helyezték el, arccal lefelé.

A Kádár-korszak: egy csendes alku

Az a férfi, akit Moszkva november 4-én a helyére ültetett, a pártvezér Kádár, a következő 32 évig irányította Magyarországot. Az első évek kemények voltak, és a rendszer meg akarta mutatni, hogy övé az irányítás: 1957. május 1-jén hatalmas gyűlést rendezett ugyanazon a Hősök terén. 1963-ban általános amnesztia szabadon engedte az 1956-os foglyok többségét, és lassan más jellegű alku alakult ki. A magyarok valamivel többet kaptak, mint keleti blokkbeli szomszédaik: több élelmiszert és fogyasztási cikket, kisebb magánvállalkozásokat, és néhány évente egy nyugati utat. Az emberek idővel „gulyáskommunizmusnak” hívták ezt. Az ár a hallgatás volt. Hivatalosan 1956 „ellenforradalom” volt: nem lehetett megemlékezni róla, és halottait nem lehetett meglátogatni.

1989: az újratemetés

A budapesti Hősök tere a Millenniumi emlékmű oszlopcsarnokával
A Hősök tere, ahol 1989. június 16-án a hat koporsó állt a Műcsarnok előtt. © Wanderyarns

Az 1980-as évek végére a gazdaság eladósodott, a rendszer kimerült. Kádárt 1988-ban eltávolították a pártvezetésből, 1989 elején pedig a reformkommunista Pozsgay Imre nyilvánosan „népfelkelésnek” nevezte 1956-ot az ellenforradalom helyett. Ez a szó megtörte a 33 éves tabut. 1989. június 16-án, a kivégzések után pontosan 31 évvel Nagy Imrét és mártírtársait nyilvános temetésen búcsúztatták a Hősök terén; hat koporsó állt a Műcsarnok lépcsőjén: öt a kivégzett vezetőké, a hatodik, üres, 1956 összes ismeretlen halottjáé. A magyar televízió élőben közvetítette az egész szertartást. A legjobban megjegyzett beszédben a fiatal Orbán Viktor, az új ifjúsági mozgalmak nevében, a szovjet csapatok távozását követelte Magyarországról. A halottakat ezután a 301-es parcellában temették újra, amelyet ma faragott fejfák jelölnek. Kádár 1989. július 6-án halt meg, ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Nagy ítéletét. 1989. október 23-án az Országház erkélyéről kikiáltották a Magyar Köztársaságot; 1990 tavaszán szabad választások következtek, az utolsó szovjet katona pedig 1991 júniusában távozott. Október 23. ma nemzeti ünnep.

Járd be

Az 1956-os sétánk ezeket a helyeket köti össze egyetlen nap útvonalán. A budai oldalon, a Széna téren indul, majd a Bem térre és a Fő utcai egykori katonai börtönhöz vezet, aztán átkelünk a Kossuth térre, a Szabadság térre, a Rádióhoz, az egykori Köztársaság térre, a Corvin közbe és a Kilián laktanyához. A Műegyetemnél ér véget, ahol minden elkezdődött. Minden megállónak megvan a maga története, forrásokkal. Október 23. Magyarországon nemzeti ünnep, ezért indulás előtt nézd meg a nyitvatartási időket.

Vágj bele az 1956-os forradalom sétájába

Járd be velünk